Harmadik lecke
Most a természetes légzésről írok, amely nem erőltetett, nem hangos, akkor is történik bennünk, ha nem figyelünk rá. Ha megfigyeled a csecsemőt, a kisbabát, látod, hogyan süllyed és emelkedik a pocakja, ahogyan a kilégzés és a belégzés történik. Csökken és növekszik testének térfogata, akadálytalanul áramlik ki és be a levegő. A kisgyermek sokat mozog, szaladgál, ugrál, és egészségesen mindig elegendő oxigént és energiát biztosít számára a természetes légzés.
A légzés, ha nem irányítjuk tudatosan, a vegetatív idegrendszer szabályozása alatt áll. Nyugalmi helyzetben lassú, mozgás során az izmok fokozottabb működésével az intenzitástól függően a légzésritmus gyorsul. Szervezetünk mindig alkalmazkodik az igénybevételhez, ennek megfelelően szabályozza a légzést, vérkeringést. Mi az oka, hogy ez az energiadús állapot általában elmúlik a kisgyermekkorral?
Gondolataink, érzelmeink, a külvilág hatásaira adott testi, gondolati, érzelmi reakcióink hatnak a vegetatív idegrendszerre, ezen keresztül a légzésre is. Erős érzelmek gyorsítják a légzést, de gátló hatásúak is lehetnek. Elfojtott gondolataink, érzelmeink légzésünket is gátolják. Csecsemő és gyermekkorunkban általában még nem ér bennünket sok gátló hatás, így légzésünk is természetes. Felnövekedve legtöbb ember légzése nem mondható természetesnek, akadályozottá, elégtelenné válik. A stresszhelyzetekre adott válaszreakcióink egy része elfojtás, hárítás, ami megint csak gátolja életműködéseinket, így a légzésünket is. A bizonytalanság, a szorongás, a félelem mind, mind gátat jelentenek szabad áramlásaink útjában. A terheket a vállunkra pakoljuk, meggörbül a gerinc, bemerevedik a nyak, a csuklyás izom, ezzel tovább rontjuk a mellkas szerveinek működési lehetőségeit és a nyak bemerevítésével a fej, az agy vérellátását. Ebből az ördögi körből tudatos munkával léphetünk ki. Tudatosan gyakoroljuk azt, ami gyermekkorunkban a sajátunk volt, ami most is bennünk van, csak elnyomtuk magunkban. Tehát a természetes testtartást, légzést, mozgást.
Az izomösszehúzást, elernyedést gyakorold továbbra is, ez állandó feladat! A természetes légzést tudatosan irányítod. Egyre jobban ki tudod terjeszteni egész testedre a tudatosságot és az izommunkát. Nem kell erősen végezned, találd meg a saját ritmusodat, intenzitásodat. A légzés fizikai jellemzőiről már írtam. Csökken a testünk térfogata a kilégzéssel és növekszik a belégzéssel. Kiáramlás, beáramlás, meleg, és hűvös érzés váltakozik. Széndioxid és oxigén csere történik.
Etka Anyó rímekbe szedte a természetes légzés során érzett változásokat.
„Izom, ha összehúzódik,
Kilégzésem fokozódik.
Testem térfogata csökken,
Minden salak elhagy engem.
Izmaim, ha elernyesztem,
Segítem a belégzésem.
Enyhén növekedik testem,
Friss erővel feltölt engem.”
Az anyagi vonatkozásokon túl a lélekzéssel – ahogy régies magyarsággal mondjuk – életerő áramlik bennünk. Ez az erő láthatatlan, örökkévaló, végtelen. Különböző korokban, különböző kultúrákban sokféleképpen nevezik. Mi teremtő erőnek, életerőnek hívjuk. Etka Anyó így fogalmaz:
“A láthatatlan életerő kicsi részei vagyunk, testünk látható anyag, melyet mi mozgatunk.”
A légzésünket figyelve ezt is tudatosítjuk magunkban.
A természetes légzést gyakorold hanyatt fekve is! Felhúzott térdekkel fekszel, talpad a talajon, vagy az ágyon. Először az intimizmaid húzd össze, majd ernyeszd el. Ezt párszor ismételd meg. Aztán húzd össze a farizmod és hasizmod is, majd ernyedj el. Az izomösszehúzással kilégzés, az elernyedéssel belégzés történik. Lapockáidat is közelítsd! Lábaid izmait is húzd össze, ernyeszd el, aztán a karizmokat, majd a fej izmait is kapcsold be úgy, hogy a nyelved a lágy szájpadhoz nyomod, a szemeidet is nyisd nagyra! Egész testedben végezd az összehúzást, elernyedést, a kilégzést, belégzést!
Teljes figyelmeddel legyél jelen a légzésedben!
A derekadat és a nyakadat a talajra nyomva a gerincben és a gerinc menti izmokban nyúlást érzel. A deréktáji és a nyaki homorulatot egyengeted. Kemény talajon végezd! Így fekve könnyebben megérzed a természetes légzést.
Gyakorold minden reggel, este. Minden nap egyre jobban megérzed a légzésed. A testrészeidben külön-külön, aztán együtt egész testedben. Minden sejted lélegzik. Etka Anyó ezt őssejtkénti légcserének nevezi.
Napközben mondogasd Etka Anyó versét, és húzd össze, ernyeszd el izmaid!
„Amikor együtt lélegzik minden kicsi sejtem,
Azt érzem, hogy életerős, könnyű lett a testem”.